Alig több, mint egy hét, ami hátravan a rettentő nagy gyűlésig. A magam részéről az a helyzet, hogy kissé kezdek belül afféle drukkot érezni, mint az érettségi előtt. Meglehet, ez annak is köszönhető, hogy lassan egy hónapja nem láttam a buszomat. Viszont, ha minden jól megy, hétfőn látom, és bele is ülök és hazakocsikázom vele.  És miért is ne menne minden jól? Azok után, hogy mindjárt ez első szórólaposztó alkalommal úgy támasztottam le a kocsit egy oszlopnál, mintha bicajjal volnék, csak a beton keményebb volt az autó lemezénél, szóval ez után mi lehetne még rossz? Tulajdonképpen minden szép lesz és jó. A jó Sóskát lemosom, meg rendet rakok benne. Az új hangszórókat is bele fogom szerelni még, mert azok nélkülözhetetlenek. Megdöglök rádió nélkül a kocsiban.

Miután szert tettem egy jobb állapotú anyóspadra is, azt is be kell építeni a régi, rugómintás helyett. És meg kell tervezni a műszer-felújítást is, mert ahhoz is lett némi cucc. Szóval, van mivel eljátszadozni. Jó lesz nagyon!